Krónikus betegségeket jelezhetnek a rémálmok

Egy kanadai páciens arról számol be, hogy régóta ugyan az a sorozatgyilkos üldözi álmában. Gyakran elkapja a lábát, aminek a helyét még akkor is érzi, amikor ébren van. És ő csak egy azok közül, akiknél úgy tűnik krónikus betegségek áll a rémálmok hátterében.

Egy másik, angol beteg arról számolt be, hogy olyan rémálmai vannak, „amikor nem tud lélegezni, és valaki ül a mellkasán.” Egy másik páciens pedig „nagyon ronda” erőszakos látomásokról beszélt, amiket álmában tapasztalt.

„Borzalmasak, mint a gyilkosságok, vagy amikor az emberek bőre lehámlik,” mondta egy ír beteg a rémálmairól. „Szerintem ez akkor történik, amikor túlterhelt vagyok, ami lehet a lupusz rosszabbodása miatt… szóval azt hiszem, minél több stressz éri a testemet, annál élénkebbek és rosszabbak az álmaim.”

Rémálmok és krónikus betegségek – Tényleg van összefüggés?

A rémálmok és az ébrenlét közben megjelenő álomszerű hallucinációk, a lupusz és más krónikus betegségek, mint például a reumás ízületi gyulladás kezdetének kevéssé ismert jelei lehetnek egy új, az eClinicalMedicine folyóiratban megjelent tanulmány szerint – írja a CNN alapján a Nuus magazin.

Az ilyen szokatlan tünetek arra is utalhatnak, hogy egy már meglévő betegség súlyosbodni készül, vagy „fellángolás” várható, ami orvosi kezelést igényel – mondta Melanie Sloan, a tanulmány vezető szerzője, a Cambridge-i Egyetem közegészségügyi és alapellátási tanszékének kutatója az Egyesült Királyságban.

„Ez különösen igaz a lupusra, amelyről köztudott, hogy több szervet is érint, beleértve az agyat is, de mi ezeket a tünetmintákat más reumatológiai betegségekben is megtaláltuk, mint például a reumás ízületi gyulladás, a Sjögren-szindróma és a szisztémás szklerózis” – mondta Sloan.

A lupusz egy hosszú távú betegség, amelyben a szervezet immunrendszere megzavarodik, megtámadja az egészséges szöveteket, és gyulladást, valamint fájdalmat okoz a test bármely részében, beleértve a vérsejteket, az agyat, a szívet, az ízületeket és az izmokat, a veséket, a májat és a tüdőt.

„A kognitív problémák és sok más neuropszichiátriai tünet, amelyeket tanulmányoztunk, hatalmas hatással lehetnek az emberek életére, munkaképességére, társasági életére, és arra, hogy a lehető legnormálisabb életet élhessenek” – mondta.

„Ezek a tünetek gyakran láthatatlanok és (jelenleg) nem tesztelhetők, de ez nem szabad, hogy kevésbé fontossá tegye őket a kezelés és a támogatás szempontjából.”

Jennifer Mundt, a chicagói Northwestern Egyetem Feinberg Orvostudományi Karának alvásgyógyászati, pszichiátriai és viselkedéstudományi adjunktusa, aki nem vett részt a tanulmányban, egy e-mailben azt írta, örömmel látta, hogy a tanulmány a rémálmokra fókuszál.

Miért pont a rémálmokat kutatták?

„Bár a rémálmok sok orvosi és pszichiátriai állapotban nagyon megterhelő problémát jelentenek, ritkán kapnak figyelmet, kivéve a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) kontextusában” – mondta Mundt.

„Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a hosszú COVID-dal élők 18%-a szenved gyakori rémálmoktól, szemben az általános népesség mintegy 5%-os előfordulási arányával” – tette hozzá. „A betegek nézőpontjának megismerése kritikus fontosságú, hogy a kutatás és a klinikai ellátás a betegek számára legfontosabb szempontok alapján legyen irányítva.”

Bár a területen végzett kutatások viszonylag újak, egy 2019 márciusában készült tanulmány megállapította, hogy a gyulladásos ízületi gyulladásban és más autoimmun és gyulladásos, krónikus betegségekben szenvedő betegek is rémálmokat és más REM-alvási rendellenességeket, például alvási bénulást tapasztaltak. A REM a gyors szemmozgás angol rövidítése, és az alvás azon szakasza, amelyben az emberek álmodnak, és amikor az információk és élmények rögzülnek és tárolódnak az emlékezetben.

A kutatás

A tanulmányban egy 57 éves férfi arról számolt be, hogy rémálmaiban „vad ragadozó madarak fenyegetik,” míg egy 70 éves nő azt álmodta, hogy az unokaöccse súlyos veszélyben van, de semmit sem tud tenni, hogy segítsen rajta.

Az új tanulmány 400 orvost és 676 lupuszban szenvedő embert kérdezett meg, továbbá részletes interjúkat készítettek 50 klinikussal és 69 szisztémás autoimmun reumás betegségben szenvedő személlyel, beleértve a lupuszban szenvedőket is.

A kutatók megállapították, hogy a lupuszban szenvedő betegek háromötöde és a más reumatológiai betegségekben szenvedő betegek egyharmada egyre élénkebb és nyomasztóbb rémálmokat tapasztalt közvetlenül a hallucinációk előtt. Ezek az álmok gyakran arról szóltak, hogy az illető zuhan, megtámadják, csapdába esik, összezúzzák, vagy gyilkosságot követ el.

„Lovon ültem, és körbe-körbe járva embereket vágtam le a kardommal. Az egyik rémálmomban valaki rám támadt, és végül elvágtam a torkát” – mesélte egy angol beteg.

„Egyáltalán nem vagyok erőszakos ember. Még egy rovart sem ölök meg” – folytatta a páciens. „És arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg a saját (autoimmun) rendszeremmel harcolok. … Valószínűleg saját magamat támadom, ez az egyetlen logikus magyarázat, amit ki tudok hozni belőle.”

A szisztémás autoimmun betegségek gyakran számos olyan tünettel járnak, amelyeket prodromának neveznek, és amelyek a betegség hirtelen és esetleg veszélyes súlyosbodásának jeleiként jelennek meg. A lupusz esetében például a fejfájás, a fokozott fáradtság, a fájdalmas, duzzadt ízületek, kiütések, szédülés és a fertőzés nélküli láz jól ismert jelei a közelgő fellángolásnak.

Ezeknek a figyelmeztető jeleknek a felismerése fontos – mondta Sloan –, mivel „lehetővé teszik a fellángolások korábbi felismerését és így kezelését, amelyek némelyike szervkárosodást okozhat, sőt akár halálos is lehet lupuszban szenvedő betegek esetében.”

A rémálmok önmagukban nem jelentik a krónikus betegségek diagnosztizálását is

Azonban az egyedi figyelmeztető tünetek, mint a rémálmok és a nappali hallucinációk, nem szerepelnek sem a lupusz, sem más betegségek diagnosztikai kritériumai között – mondta Sloan. A tanulmány szerint az orvosok ritkán kérdeznek az ilyen tapasztalatokról, és a betegek gyakran kerülik, hogy beszéljenek róluk az orvosukkal.

„Bátorítjuk az orvosokat, hogy kérdezzenek rá a rémálmokra és más neuropszichiátriai tünetekre – amelyekről azt gondoljuk, hogy szokatlanok, de valójában nagyon gyakoriak a szisztémás autoimmunitás esetében –, hogy segíthessünk a betegségek fellángolásának korábbi felismerésében” – mondta David D’Cruz, a tanulmány vezető szerzője, a Guy’s Hospital és a Kings College London reumatológus szakorvosa.

Kapcsolat az autoimmun betegségekkel

Első ránézésre logikusnak tűnhet, hogy ilyen neurológiai megnyilvánulások, mint a rémálmok, akkor fordulnak elő, ha az autoimmun betegség az agyat érinti, ahogyan azt a lupusz gyakran teszi – mondta Sloan. De a tanulmány nem ezt tárta fel.

„Érdekes módon azt találtuk, hogy a lupusz betegek, akiknél az agyat nem érintő szervi érintettséget állapítottak meg, mint például a veséket vagy a tüdőt, gyakran különféle neuropszichiátriai tünetekről is beszámoltak” – mondta Sloan egy e-mailben.

„Ez arra utal, hogy ezeknek a tüneteknek – például a rémálmoknak és a változó hangulatnak – a megfigyelése, valamint a szokásos kiütések és a vizeletben lévő fehérje (ami a vesék gyulladásából adódik) stb. figyelése segíthet a fellángolások korábbi felismerésében sok betegnél, nem csak azoknál, akiknél később komoly agyi érintettség alakul ki” – mondta Sloan.

Azonban nincs ok arra, hogy azok az emberek, akiknél alkalmanként jelentkeznek rémálmok vagy nappali álmok, attól tartsanak, hogy gyulladásos autoimmun betegségük lehet – mondta Dr. Carlos Schenck, az alvászavarok szakértője, a Minnesotai Egyetem Hennepin Megyei Orvosi Központjának professzora és vezető pszichiátere.

„Ez a tanulmány megijesztheti a lakosságot, könnyen hihetik, hogy lupuszuk vagy hasonló autoimmun rendellenességük van, ha rémálmaik vagy hallucinációik vannak, amelyek az orvosok által ‘nem specifikus tüneteknek’ nevezett dolgok” – mondta Schenck egy e-mailben.

„Valójában teljesen normális”, ha időnként vannak rémálmok és akár nappali rémálmok vagy hallucinációk, amelyek „szintén gyakoribbak, mint gondolnánk” – mondta Sloan.

Azonban, ha ezek a tünetek intenzívek, felkavaróak és más tünetek, például extrém fáradtság, fejfájás és más autoimmun rendellenességek jelei mellett jelentkeznek, akkor „beszélni kell róluk egy orvossal” – mondta Sloan.

„Az embereknek nem kell félniük vagy szégyellniük, ha ezekről a tünetekről kell beszélniük” – tette hozzá. „Bizonyos esetekben, ha ezekről a tünetekről hamarabb beszámolnak, még akkor is, ha furcsának és összefüggéstelennek tűnnek, az orvos képes lehet összekapcsolni a pontokat, hogy diagnosztizáljon egy autoimmun betegséget.”

Olvass érdekes cikkeket Egészség rovatunkban!

(Via)