A pompeji erotikus freskók feltárásakor, a régészek számos háztartási eszközt is találtak, melyeknek szexuális tartalmuk, céljuk volt. Bár eleinte igen pornográfnak ítélték a találtakat, ma már igen népszerűek ezek a leletek. A pompej erotikus művészete megbotránkoztató és lélegzetelállító egyben.
A pompeji erotikus művészetet a Nápolyi-öböl környékén fekvő ókori városokban (különösen Pompejiben és Herculaneumban) fedezték fel, miután a 18. században megkezdődtek a kiterjedt ásatások. A város tele volt erotikus művészettel, freskókkal, szimbólumokkal és feliratokkal, amelyeket a feltárók eleinte pornográfnak tartottak. Még számos háztartási tárgy is szexuális témájú volt. Az ilyen ábrázolások és tárgyak jelenléte arra utal, hogy az ókori római kultúra szexuális erkölcsei sokkal lazábbak voltak, mint a mai megszokott – írja Nuus magazin. De mit is jelentenek a pompeji erotikus freskók?
A pompeiiarchaeologicalpark.com szerint Pompeji régészeti kincsei, melyeket a Vezúv hamuja az időben megdermesztett, kísérteties emlékeztetői a római kor élénkségének és összetettségének. A romok és maradványok között egy sokat vitatott kulturális örökség található, amely történészeket, művészeket és turistákat egyaránt lenyűgöz: az erotikus művészet.
Az emberi test formái és árnyalatai, amelyek érzékiség táncában fonódnak össze, bepillantást nyújtanak egy ősi társadalom szexuális erkölcseibe, amely továbbra is felkelti érdeklődésünket és kihívás elé állítja a modern emberi természet felfogását.
Az első botrány és az azt követő feltárás
A „Leaning Labors”, a „Pan of Burth” és számos más, a szerelem és a vágy témáját feldolgozó mű fogta meg a viktoriánus kori látogatók képzeletét, amikor Pompeji erotikus freskóit újra felfedezték. Ezek az első találkozások egy letűnt civilizáció erotikus művészetével komoly felháborodást váltottak ki, és sok alkotást sietve zártak el, hogy elkerüljék a nyilvános erkölcsi felháborodást.
Ezt követően egy kíváncsi és óvatos felfedező időszak következett, amíg az újra felfedezett művészetre a modern kor befogadóbb szemei figyeltek fel.
Pompej erotikus művészete
A korai ásatások sokkolták a közvéleményt, nemcsak a város megőrzött állapota miatt, hanem a felfedezett hatalmas mennyiségű erotikus ábrázolás miatt is. E felfedezések jelentős részét botrányosnak és alkalmatlannak tartották a nyilvánosság számára abban az időben.
A hatóságok, szigorú erkölcsi normáiktól vezérelve, eltávolították vagy eltakarták ezeket a szexuális relikviákat, és zárt szekrényekbe rejtették, amelyek tartalmához csak a legbátrabbak vagy legkiváltságosabbak férhettek hozzá.
Pompeji erotikus művészetének terjedelme
Pompeji erotikus művészete nem korlátozódott a bordélyházakra. A freskók nyilvános helyeken is otthonra találtak, fürdők és tornatermek falait díszítették. Ez az intim ábrázolása volt a nyilvános tisztességnek és a magánéletnek, gazdag illusztrációja annak, hogyan fogadták el és ünnepelték a rómaiak az emberi testet és vágyait.
A márványok és freskók változatos kifejezései
A Pompej erotikus művészetében fellelhető kifejezésmódok olyan sokszínűek, mint a város mozaikos lakossága. A merész, részletgazdag freskóktól kezdve, amelyek egy modern művészeti galériában is megállnák a helyüket, a finom, tükröződő olajlámpákig, amelyek funkciója a bujaság és a hétköznapok összefonódását sugallta, a város szexuális képi világa sokféle hangon szólal meg, mindegyik egy-egy meg nem írt történet fejezete.
Az élénk Lupanar freskók
Pompeji legnagyobb bordélyházának, a Lupanarnak a falai a város legvilágosabb és leghírhedtebb freskóival büszkélkedhetnek. Ezek a jelenetek, amelyek egyszerre szolgálnak reklámként és erotikus provokációként, élénk képet festettek a kínált szolgáltatásokról.
Az ilyen közvetlen, szexuális képi ábrázolás jelenléte ezekben a kereskedelmi helyszíneken éles ellentétben állt a viktoriánus kori hozzáállás titkos természetével, és egy olyan társadalomról árulkodott, ahol az ilyen vizuális nyíltság nemcsak elfogadott, hanem elvárt volt.
Erotikus szimbólumok a mindennapi életben
Ha mélyebbre ásunk Pompeji mindennapi tárgyi emlékeiben, a fallikus szimbólumok, rejtélyes amulettek és más szexuális jelzők bőséges gyűjteményét fedezhetjük fel, amelyek finoman beleszövődtek a mindennapi élet szövetébe.
Ezek a tárgyak, amelyek a használati tárgyaktól a díszekig terjednek, a termékenység, a férfiasság és az életerő állandó és alkalmi emlékeztetőjét jelentették, amely túllépett a státuszon és a társadalmi szerepkörön, ami a Pompej levegőjét átható erotika egyetemes elfogadottságára utal.
A pompeji élvezetek palettájának megfejtése
Mit jelentettek ezek a művek Pompeji lakói számára? Vajon pusztán a nép szexuális étvágyának tükörképei voltak, vagy a társadalmi kereteken belül mélyebb áramlatokat képviseltek, amelyek a rituálék, a vallás és a megnyugtatás súlyát hordozták?
Az erotikus művészet sokrétű szerepe
Tudósok és rajongók egyaránt számos magyarázatot adtak a művészet kiemelkedő szerepére. Egyesek szerint az erotikus művészet jelenléte az apotropaikus mágia egy formája volt, amely szerencsét biztosított, megvédett a gonosz szemtől, vagy akár a szeizmikus katasztrófát is megelőzte.
Mások szerint a gazdagság megnyilvánulása volt, amikor a polgárok a gazdagság extravagáns fitogtatásával díszítették lakásaikat. Egy másik elmélet szerint ezek az erotikus ábrázolások egy felszabadultabb kultúrát képviselnek, ahol a szexuális aktusok nem voltak tabuk, hanem élvezték a nyilvánosság és a magánszféra által biztosított láthatóságot.
Kapu Pompeji pszichéjéhez
Függetlenül a konkrét funkcióktól, Pompeji erotikus művészete hidat kínál az emberek kollektív mentalitásába, feltárva azokat a normákat és gyakorlatokat, amelyek lehetővé tették a város számára, hogy a hétköznapokat a tabukkal kibékítse.
Olyan társadalmat világít meg, amely az emberi megnyilvánulások intim skáláját ünnepelte, normalizálva a vágyakat, és kielégítve az emberi tapasztalatokban és aggodalmakban mélyen gyökerező vizuális ábrázolás iránti igényt.
Pompeji erotikus művészetének értelmezése nem egyirányú. Gazdag faliszőnyegét titokzatos szálak szövik át, ami kihívást jelent a kortárs látogatók számára, hogy nyitott elmével közelítsenek hozzá, és hajlandóak legyenek a szexuális szuggesztivitás burkán túl látni.
Amikor ezeket a műveket vizsgáljuk, nem egyszerűen egy letűnt korszakot tanulmányozunk. Valós értelemben Pompeji emberiségének vagyunk tanúi. Ami elsőre a hús‑vér testiség kakofóniájának tűnhet, kezd gazdagabb tónusokat ölteni, feltárva a város ki nem mondott kódjait, el nem mondott mondáit, valamint az élet és a szerelem szűretlen kifejezéseit.
Pompeji erotikus művészetének modern kontextusban való bemutatása kényes tánc, amelynek célja, hogy megőrizze e szuggesztív jelenetek integritását, ugyanakkor tiszteletben tartsa a mai közönség érzékenységét. Ez a feladat azzal a felelősséggel jár, hogy neveljen, gondolkodásra késztessen, és olyan párbeszédre ösztönözzön, amely áthidalja az akkor és ma közötti szakadékot.
Olvass még több érdekességet Erotika rovatunkban!
(Via)
