Amerikai kutatók szerint az eredmények megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy a macskák antiszociálisak, és arra utalnak, hogy a gyász univerzális jelenség lehet. Ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a macska gyász valóban létező jelenség.
A macskákat gyakran tartják távolságtartónak, függetlennek és szeszélyesnek. Azonban a kutatások szerint a macskák is mutatják a gyász jeleit, miután egy másik háziállat – akár a család kutyája – elpusztul.
A megfigyelésekből kiderült, hogy néhány macska nehezen aludt, nem evett vagy hangos nyávogást hallatott. Míg mások jobban kötődtek a gondozóikhoz, vagy abbahagyták kedvenc játékaikat – számoltak be a gazdák.
A kutatást végző csapat szerint az eredmények megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy a macskák antiszociálisak, és arra utalnak, hogy a veszteség pszichológiai élménye univerzális lehet.
Így jelenik meg a macska gyász
„A macskák kevesebbet aludtak, ettek és játszottak, de több figyelmet igényeltek az emberektől és más háziállatoktól, elbújtak, egyedül töltötték az időt, és úgy tűnt, hogy keresik elveszett társukat” – írták a szerzők az Oakland Egyetemről (USA) a tanulmányukban, amelyet a The Guardian idéz.
A gyászt már jól ismert jelenségként tartják számon az állatvilágban, például az elefántok, delfinek és csimpánzok is bonyolult viselkedést mutatnak, mint például az elhunyt társuk testének őrzése. Egy olasz kutatók által nemrégiben végzett tanulmány arra utalt, hogy a jelenség a kutyákra is kiterjed, akik viselkedésváltozásokat mutattak, amikor egy másik kutya a háztartásban elpusztult.
Az Oakland Egyetem kutatása szerint azonban kevésbé volt nyilvánvaló, hogy a macskák gyász jeleit mutatják.
„Míg a kutyáknál valószínűbb, hogy erősebben reagálnak egy társuk halálára, a háziasított macskák hozzászoktak ahhoz, hogy fajtársaikkal élnek, és így a társuk elvesztésére való reakciójuk további kutatásokat érdemel” – írták a szerzők.
A kutatás
A legújabb tanulmányban több mint 450 macska gazdáját kérdezték meg, akiknek nemrégiben elpusztult egy másik háziállatuk, akár macska, akár kutya. Az esetek körülbelül kétharmadában az elhunyt háziállat egy másik macska volt, a többiben kutya.
„A kutyákkal ellentétben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a macskák távolságtartóak és nem szociálisak” – mondta Jennifer Vonk, az Oakland Egyetem összehasonlító/kognitív pszichológusa, a tanulmány társszerzője a Times-nak. Azonban megjegyezte, hogy a vadon élő macskák hajlamosak összefogni és hierarchiákat kialakítani. „Szerintem félreértettük őket” – tette hozzá Vonk.
A tanulmány szerint a macskákat mélyebben érintette a veszteség, minél hosszabb ideig éltek együtt társukkal.
„Az együtt töltött idő, amelyet a társállatok a napi tevékenységekkel töltöttek, előre jelezte a nagyobb gyászszerű viselkedést és a félelemérzetet, míg a túlélő és az elhunyt állatok közötti pozitívabb kapcsolatok előre jelezték az alvás, az evés és a játék csökkenését” – áll a tanulmányban.
Bár az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a macskák gyászolnak, egy másik lehetőség, hogy a gazdik saját szívfájdalmukat vetítik ki a túlélő háziállatra. „Ezzel a hipotézissel összhangban a nagyobb gyászt átélt gazdik nagyobb valószínűséggel számoltak be a túlélő macskájuk alvásának, egyedül töltött idejének és bujkálásának növekedéséről a haláleset után” – írták.
(Via)
