Hosszú évek óta rejtély, hogyan történt a piramisok építése: miként rakták egymásra a nehéz köveket az egyiptomiak? Erről régóta heves viták folynak az egyiptológusok körében, ám a tudósok most talán megfejtették a titkot.
Évek óta heves vitákat folytatnak arról az egyiptológusok, hogy a piramisok építése vajon hogyan történt valójában. Miként épültek fel több mint 4000 évvel ezelőtt az ókori Egyiptom hatalmas piramisai?
Egy mérnökökből és geológusokból álló csapat most új elméletet tett le az asztalra, egy hidraulikus emelőeszközről, amely a tárolt víz felhasználásával úsztathatta fel a nehéz köveket Egyiptom legrégebbi piramisának közepén – írta meg a Nuus magazin az edition.cnn.com alapján.
Az ókori egyiptomiak az ie 27. században Dzsószer fáraó számára építették a lépcsős piramist, amely akkoriban a legmagasabb építmény volt, körülbelül 62 méter magas.
A PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban a piramis építése évszázados rejtély maradt: hogyan állították fel pontosan a 300 kilogrammos kőből álló emlékművet?
Mi az igazság? Hogyan épültek a piramisok?
Számos részletes publikáció tárgyalta már a piramisépítési eljárásokat, kézzelfogható elemeket is tartalmaztak, de ezek általában a Közép- és Újbirodalom újabb, jobban dokumentált és kisebb piramisaira összpontosítottak (Kr. e. 1980-1075) – mondta el dr. Xavier Landreau, a tanulmány szerzője, egyben a Paleotechnic magántulajdonban lévő párizsi kutatóintézet vezérigazgatója, amely az ősi technológiákat tanulmányozza.
„Az érintett technikák közé tartozhatnak a rámpák, daruk, csörlők, billenős emelők, emelők, forgócsapok vagy ezek kombinációja – jegyezte meg. – De vajon mi a helyzet az Óbirodalom piramisaival (Kr. e. 2675-2130), amelyek sokkal nagyobbak? Míg az emberi erő és a rámpák lehet az egyetlen építőerő a kis építményeknél, addig a nagy piramisokhoz más technikákat is alkalmazhattak”.
Interdiszciplináris megközelítést alkalmazva az új tanulmány az első, amely a lépcsős piramis belső architektúrájával összhangban levő rendszerről számolt be – írták a szerzők.
Egy, a helyi erőforrásokra épülő komplex vízkezelő rendszer lehetővé tehette a piramis belső függőleges aknájában egy vízhajtású lift kialakítását. A tanulmány szerint valamilyen úszó szerű alkalmatosság emelhette be a nehéz köveket a piramis közepére.
Bár az elmélet zseniális megoldásnak hangzik a piramis építése esetében, egyes egyiptológusok nincsenek meggyőződve a helyességéről, mivel egy szélesebb körben elterjedt elmélet szerint az ókori egyiptomiak rámpákat és szállítóeszközöket használtak a nehéz blokkok helyére – mondta dr. David Jeffreys egyiptológus, vezető egyiptomi régészet-oktató a University College Londonban, aki nem vett részt a tanulmányban.
Mit mondanak a szakértők a piramis építés új elméletéről?
A rendelkezésre álló adatok elemzésével, beleértve a paleoklimatológiát, az ősi éghajlat tanulmányozását és a régészeti adatokat, a kutatócsoport azt írta, hogy az ősi patakokból származó víz a Saqqâra-fennsík nyugati részéről a lépcsős piramist körülvevő mélyvízi árkok és alagutak rendszerébe folyt.
A víz azonban a Gisr el-Mudirba is belefolyt volna – egy téglalap alakú mészkő szerkezetbe, amely 650 x 350 méteres –, amely ebben az esetben ellengátként működhetett. Ez az eszköz, amelyet korábban erőd, ünnepi aréna vagy szarvasmarha-tartás számára tartottak, szabályozza és tárolja a heves árvizek vizét, valamint kiszűri az üledéket és a szennyeződéseket, hogy ne tömítsék el a vízjáratokat.
Az elméletileg kidolgozott vízkezelő rendszer nemcsak a víz szabályozását tehette lehetővé árvízi események során, hanem „megfelelő vízminőséget és mennyiséget biztosított volna fogyasztási és öntözési célokra, valamint szállításhoz vagy építéshez” – mondta dr. Guillaume Piton kutató, a tanulmány társszerzője, a Grenoble-i, Alpok-beli Egyetem Környezeti Geotudományi Intézetében található Franciaország Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmiszer- és Környezetvédelmi Kutatóintézetének munkatársa.
A szerzők több korábbi tanulmányra is rámutattak, melyek szerint a Szahara-sivatagban több ezer évvel ezelőtt rendszeresebb csapadék hullott, mint manapság. A táj tehát egy szavannára emlékeztetett volna, amelyen több növényt élhetett volna meg, mint száraz sivatagi körülmények között. Vita folyik azonban arról, hogy pontosan mikor voltak nedvesebbek az éghajlati viszonyok.
Lehetséges, hogy volt elegendő víz egy olyan rendszerhez, mint a hidraulikus felvonó – mondta dr. Judith Bunbury, a londoni Cambridge-i Egyetem geoarcheológusa, aki nem vett részt az új tanulmányban.
Rámutatott azokra a múltbeli kutatásokra, amelyek szerint esővízcsatornákat építettek és használtak az óbirodalomban, valamint olyanokra is, amelyek a madarak táplálkozását vizsgálták az idők során – ezek vizes élőhelyekből, például békákból álltak.
„Azt hiszem, meglehetősen elterjedt a hiedelem, hogy esősebb volt az idő az Óbirodalomban – minden bizonnyal a korai Óbirodalomban, amikor a lépcsős piramis épült”
– jegyezte meg.
Számos kérdés megválaszolatlan még
A szakértők a piramis építése kapcsán azon is vitatkoznak, vajon lett-e volna elegendő állandó csapadék ahhoz, hogy feltöltsék a hidraulikus felvonót támogató építményeket, például a „szárazárkot”, a lépcsőpiramist és a közeli építményeket körülvevő óriási csatornát.
A szerzők úgy vélik, az egyiptomiak a piramis építéséhez olyan vizet gyűjtöttek össze, amely segített a felvonó energia-ellátásában használat közben.
Jeffreys szerint a Szahara zöldebb korszaka valószínűleg a Krisztus előtti harmadik évezred elejére ért véget.
A kevés csapadék nem lenne képes a hidraulikus emeléshez szükséges mértékben kitölteni az építményeket és nem tudna lépést tartani a műtárgy mészkövében lévő vízveszteséggel – tette hozzá dr. Fabian Welc, a varsói Stefan Wyszynski Bíboros Egyetem Régészeti Intézetének vezetője, aki szintén nem vett részt a tanulmányban.
A szerzők mindenesetre egyetértettek abban: nagyon valószínűtlen, hogy a rendszert tartósan megtöltötték vízzel. Állításuk szerint valószínűbb, hogy az akkori hirtelen árvizek elegendő vizet szolgáltathattak a hidraulikus felvonó támogatásához a piramis építése során.
Több kutatásra van azonban szükség ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, mekkora csapadék és árvíz volt várható ebben az időszakban – jegyezték meg a szerzők a tanulmányban.
Olvass még több érdekes cikket Kult rovatunkban!
(Via)
