A modern munkahelyek felszíne alatt valami láthatatlan, mégis kíméletlenül romboló erő munkál: a mikrostressz. Ezek az apró, hétköznapi bosszúságok – mint a szakadozó WiFi, a passzív-agresszív e-mailek vagy a „gyors megbeszélések” utolsó pillanatos meghívói – önmagukban talán jelentéktelennek tűnnek, de napi szinten újra és újra lassan felemésztik az idegeinket. Egy friss kutatás szerint a Z generációs dolgozók 94%-a szenved valamilyen mikrostressztől a munkahelyén, és majdnem a fele naponta találkozik velük.
A mikrostressz alattomos természete éppen abban rejlik, hogy nem azonnal csap le, hanem apránként, folyamatosan készíti ki az embert. És amikor valaki azt mondja, „csak egyetlen Slack-üzenet választ el az összeomlástól”, az nem túlzás – a kutatás szerint a fiatal dolgozók 8%-a valóban így érez. A legdöbbenetesebb, hogy 12%-uk már elképzelte, ahogy az ablakon hajítja a laptopját. Ismerős érzés? Akkor te is a mikrostressz áldozata lehetsz.
Mitől kapunk mikrostresszt?
A mikrostressz forrásai sokkal hétköznapibbak, mint gondolnánk. Nem a nagy, drámai munkahelyi összeomlások visznek közelebb a kiégéshez, hanem az apró, de állandó zavaró tényezők.
Az Extra által végzett kutatás szerint a leggyakrabban emlegetett mikrostresszek közé tartozik a WiFi leállása (24%), az utolsó pillanatban kiosztott feladatok (23%), valamint az olyan meetingek, amiket nyugodtan el lehetett volna intézni e-mailben (21%). A lista azonban itt nem áll meg: sokan idegesítőnek találják, ha valaki „ott lebeg” a válluk fölött munka közben (20%), vagy ha utolsó pillanatos „gyors” meetingmeghívókat kapnak (19%).
És ott vannak még az úgynevezett „Karen”-stílusú e-mailek (18%), a videóhívásokon kötelezővé tett kamera (13%), a kollégák nevének elfelejtése (12%), az erőltetett small talk a meetingek elején (11%), és az elszabadult, kaotikus csoportos chatek (10%).
„A fiatalok rendszeresen bejönnek a boltba, csak hogy egy pillanatra megálljanak, beszéljenek, kiengedjék a gőzt, vagy egyszerűen csak érezzék, hogy meghallgatják őket”
– meséli Diptesh Patel, a Diptesh Confectionery londoni tulajdonosa.
„Az évek során valódi bizalmat építettünk ki velük.”
Hogyan harcolhatunk a mikrostressz ellen?
A jó hír az, hogy a mikrostressz kezelhető – de ehhez először észre kell vennünk. Sok fiatal dolgozó automatikusan „lenyeli” ezeket az apró bosszúságokat, miközben a testük és az idegrendszerük folyamatos készenléti állapotban marad. Ez hosszú távon fáradtsághoz, szorongáshoz és kiégéshez vezethet.
Az Michelle Elman motivációs coach szerint kulcsfontosságú, hogy tudatosítsuk, mi váltja ki belőlünk a stresszt:
„Jegyezd fel, mi bosszant, hogy ne uralja el a gondolataidat”
– javasolja.
Emellett azt tanácsolja, hogy támaszkodjunk a támogató hálónkra, legyen az barát, családtag vagy akár egy kedves boltos.
„Ne fojtsd magadba, ha túlterheltnek érzed magad.”
Fontos az is, hogy határokat húzzunk: munka után zárjuk be az e-mailt, kapcsoljuk ki a telefont, és szánjunk időt a feltöltődésre. És talán a legfontosabb: ne hagyjuk, hogy a belső kritikus elnyomjon minket.
„Szánj időt rá, hogy felsorold a sikereidet, és emlékeztesd magad arra, mi tesz naggyá”
– mondja Elman.
Mikrostressz ellen: új kezdeményezés született
Érdekes fordulat, hogy éppen egy rágógumimárka, az Extra indította el a „Boss Breaks” kezdeményezést, amelynek keretében kisboltokat alakítanak át mini „hangulatjavító szentélyekké”. A pop-up boltok London Shoreditch városrészében, Edinburgh-ban és Pontefract-ben várják a fiatal dolgozókat, ahol a boltosokat Michelle Elman képezte ki arra, hogy meghallgassák a látogatókat, segítsenek nekik leállítani a túlgondolkodást és új lendületet adjanak a napjuknak.
A Z generáció 69%-a szerint már egy rövid beszélgetés egy helyi boltosnál is képes feldobni a napjukat – és talán éppen ez a kulcs: nem kell mindig mindent egyedül cipelni. Néha elég egy őszinte szó, egy figyelmes pillantás, hogy a mikrostressz súlya hirtelen könnyebbnek tűnjön.
A mikrostressz talán sosem fog eltűnni teljesen a munkahelyekről, de nem kell, hogy irányítsa az életünket. Ha tudatosabban figyelünk ezekre az apró bosszúságokra, és időnként megengedünk magunknak egy kis „főnökpihenőt”, akkor nemcsak a produktivitásunk, hanem a lelki egészségünk is erősebb marad. Mert a munka fontos – de mi sokkal fontosabbak vagyunk.
(via)
Kiemelt kép: Canva
