Az alábbi élménybeszámolóból megtudhatod, milyen Görögország nyáron, milyen a sokaknak bakancslistás Akropolisz, Mükéné, Spárta és a szabad szemmel is látható elsüllyedt város. Kiderül, mire figyelj oda autóbérlésnél, mennyibe kerülnek a belépők és miért nem érdemes kaktuszgyümölcsöt lopni. Tudd meg, milyen egy álomnyaralás Görögországban.
A Nuus magazin összeszedte a legfontosabb tudnivalókat, amik ahhoz kellenek, hogy fantasztikus időt tölthess el Görögországban.
Az utazás napja gyorsan eljött, másfél órás repülőben ücsörgés után megérkeztünk Görögország fővárosába, Athénba. Mivel kavarodás akadt a taxikkal, végül metróval mentünk a szállásunkig, amivel meglepően gyorsan és olcsón (fejenként 9 euró, átszámítva kb. 3500 forint) eljutottunk az Akropolisz lábához, ahol a szállásunk volt.
Másnap nyakunkba vettük az Akropoliszt. Ott sétáltunk a monumentális építmények között. A fellegvárba jutás ugyan nem volt olcsó (fejenként 29 euró, azaz 11.500 forint), de ha azt vesszük, hogy 25 éves kor alatt Görögországban minden kulturális helyszínre ingyen bemehetnek a fiatalok, így megfizethető is volt a gyerekekkel.
Nyaralás Görögországban, az Akropolisz kötelező Athénban
Ha megbirkózol a nyár közepén olykor 40 fokos hőséggel, lenyűgöző látvány tárul a szemed elé a fellegvárból. Elképesztő élmény azon a helyen sétálgatni, ahol kétezerötszáz évvel ezelőtt a szomszédos hegyekből azokat a hatalmas márványköveket hordták ide. Ráadásul nem a völgyön keresztül vitték, hanem egy rámpát építettek és azon keresztül görgették, hogy a helyszínen kifaraghassák. Monumentális építmény a Parthenón, azaz Pallasz Athéné temploma, külön kedvencem volt a másik templomot, az Erektheiont tartó kariatidák, vagyis a nőalakú oszlopsor. Igaz, mindegyik már csak másolat, az eredetiek a közeli Akropolisz Múzeumban vannak. Hiába vittünk magunkkal vizet, gyorsan elfogyott, de szerencsére az Akropoliszra menet több (hideg vizű!) ivókút van. És a forróság annyira nem is volt vészes, mert fújt a szél. Kalap és naptej nélkül el se indulj, mert hőgutát és leégést kockáztatsz!
Kis szusszanás után a szomszédos, kihagyhatatlan Akropolisz Múzeumba mentünk. A belépő ide 19 euró (7500 forint) a felnőtteknek. Ez egy modern építmény, minden, az Akropoliszhoz köthető szobor otthona. Miután a fellegvár ásatásait a XIX. században főként brit kutatók kezdték el, ezért sok eredeti tárgy került a British Múzeumba, a „maradék” pedig ide az Akropolisz Múzeumba jutott. A gyűjtemény még így is óriási, több szinten lehet gyönyörködni a kiállított tárgyakban: szobrokban, építészeti elemekben, kerámiákban és ékszerekben. A kisebbeknek pedig egy külön kis digitális foglalkoztató sarok is van, ahol jópofa feladványokat lehet megfejteni vagy csak úgy színezgetni. A múzeum alatt, a szabadban ásatási helyszínt lehet megnézni, többek között korabeli házak maradványait rejti.
Nincs álomnyaralás Görögországban evés nélkül
A környező sétáló utcában ezután sikerült ár-érték arányban az egyik legjobb éttermet megtalálnunk. Ezúttal bejött az örök igazság: oda menjél enni, ahol sokan vannak, mert biztos jól főznek. Életem egyik legjobb sült rákját ettem és még a válogatós gyerekem is rávetette magát a polipra. Négyen ötven euróból tele ettük magunkat, a tzatzikinak – ami a magyar verziótól fényévekre van – még a fele sem fogyott el, mint ahogy a sült halaknak sem. Görögországban minden étteremben hatalmas adagokat adtak, próbáltunk mindent megenni és mégsem híztunk a nyaralás alatt. Ez valószínűleg a könnyű ételeknek és a folyamatos „szaunának” volt köszönhető.
Ha kocsit akarsz bérelni Görögországban, jobban teszed, ha alaposan utána olvasol. Az olcsóbb cégek, amelyek a reptértől kicsit arrébb helyezkednek el – ne aggódj, hoznak-visznek – csak hitelkártyát hajlandók elfogadni, bankkártyát nem. Ha nincs „credit card”, csak „debit card” van, nincs biznisz, visszavisznek a reptérre és még a foglalót – 100 euró – is bukod. Barátaink így jártak, végül kétszeres áron, a reptéren nagy cégtől béreltek, ahol elfogadták a bankkártyát.
Nálunk hamarabb kiderült, hogy csak bankkártyánk van. Mondták, semmi gond, 25 euró pluszköltség lesz a teljes körű biztosítás naponta. Mire a telephelyre értünk, már 30 euró lett ez az összeg. Végül napi 55 euróból (21 ezer forint) kijött az autókölcsönzés. Ezért egy kis Opel Corsát kaptunk, de legalább majdnem 0 kilométeres volt.
Korinthosz fölött bungee jumping
Utunk Korinthoszon keresztül vezetett. A csatorna hihetetlen látvány volt fölülről. Fiatalok boldogan bungee jumpingoltak a hídról én pedig remegő lábbal a széléről néztem le a mélybe. A közel 6,5 kilométer hosszú víziút az Égei- és a Jón-tengert köti össze. A világ legmélyebb csatornájára azért volt szükség, mert így a hajóknak nem kell megkerülniük az egész Peloponészoszi-félszigetet. A mesterséges átjárót Néró római császár kezdte el építeni 67-ben 6000 rabszolgával, aztán meghalt, a munkálatok pedig leálltak. Végül 1881 és 1893 között építtette meg a görög állam egy magyar férfi, Gerster Béla tervei alapján.
Paralio Astros, a sünmentes övezet
Célunk, Paralio Astros, egy kis kikötőváros volt. Egyszerű házak, kedves emberek, szuper ételek, gyönyörű, változatos tengerpart fogadott. Tengeri sün sehol, apró kavicsos part, nem túl gyorsan – kb. 5-10 méter – mélyülő tenger jellemzi. Életem legjobb muszakáját itt ettem 8 euróért, azaz kábé . 3 ezer forintért – egy tengerparti étteremben . Viszont se a hosszúlépést, se a házmestert, se a viceházmestert, semmilyen fröccsöt nem ismernek, úgy kellett összemixelni a pohárban.
Egy valamit viszont megtanultam: bármennyire is csábító, soha, de soha nem fogok többé puszta kézzel kaktuszgyümölcsöt lopni. Hiába szóltak, nem hittem el, hogy a tövisei úgy belefúródnak a kezembe, hogy utána még egy papírszalvétát sem tudok megfogni. Több tucat apró tüske állt belém, melyeket még napokkal később is úgy vadásztam ki a kezemből.
Közlekedési kultúra Görögországban
A spártai boltok és a tengerparti beachek egy-két konyhája tartotta a sziesztát. Ők délután négyig-ötig elő sem kerültek. Az ebéd utáni pihenés jót is tesz az idegrendszerüknek, kedvesek, nyugodtak. Egyetlen idegbeteg sofőrrel sem találkoztunk és – mint az egyik taxistól megtudtuk – a sebességkorlátozás is csak amolyan „ajánlás”. Bár fel van szerelve Athénban egy-két helyen traffipax, egyik sem működik. A saját tempójukban haladnak, néha koccannak, majd integetnek egymásnak és megy mindenki a saját dolgára. Cserébe szinte az összes autó törött. Gyalogosan határozottan kell közlekedni, csak akkor állnak meg a zebránál, ha már legalább a feléig eljutsz. Nem ismerik a parkolójegyet, bárhol ingyen megállhatsz, ahol tudsz, legyen az közvetlenül az utcasarok, zebra, esetleg valaki mellett másodiknak, majd lesz valahogy. Ők legalábbis így csinálják. Először nem értettük, miért közlekedik minden autós az út jobb szélére húzódva, már bőven a felfestésen túllógva. Tudatlanságunk egészen addig tartott, amíg meg nem láttuk azt, hogy így van lehetőségük előzni a záróvonal ellenére.
Ha szívesen olvasnál még Görögország egyéb fantasztikus látnivalóiról a Nuus cikkéből még sok érdekességet tudhatsz meg! Hobbi rovatunkban pedig olvass még több hasznos cikket!
